TT
„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” /Máté 12,34/
Az jöhet ki belőlünk, amivel tele vagyunk. Ha aggódással, mások iránt való gyűlölettel, félelemmel, féltékenységgel töltjük meg a szívünket, akkor csak ezek jönnek elő lépten-nyomon. Ha viszont Krisztus lakozik bennünk, akkor a krisztusi indulatok lesznek az uralkodóak rajtunk. Ahogy a gondolatainkat a beszédünkkel fejezzük ki, aszerint ítéltetünk meg. Érvényes ez a megfogalmazás nemcsak az egyénre, hanem egy egész népre is. Ahogyan egykor a bűnbánatot tartó népre Isten felragyogtatja az orcáját, elhozza a boldog jövőt számára, ahol az Úr dicső tetteit hirdetik. Azok, akik korábban ellenségek voltak, elpusztulnak, akik sanyargatók voltak, most leborulnak a lábai elé. Biztató ez a ma élő, megváltott nép számára is, mert az Úr cselekszik. Ezért csak hittel lehet elfogadni, megérteni. Ez nem adatik meg azoknak, akik fennhéjázóak, nárcisztikusak, mások eltiprására törekszenek, maguknak akarnak dicsőséget szerezni. Erről szól Ézsaiás próféta könyvének 60. része, melynek befejező sorai: „A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!” Mi mindnyájan Isten kezében vagyunk...
Inkább imádkozz a szíveddel szavak nélkül, mint szavakkal, de szív nélkül.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy betölt a Veled való kapcsolat áldása, a Beléd vetett bizalom. Kérlek Uram, hogy ezt tudjam szólni is, továbbadni mások számára, ha szavaim Terólad tennének bizonyságot.
Ámen
