TT
„Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” /Máté 9,13/
Jézus tudta, hogy melyik ember szívében mi lakozik. Így választotta ki tanítványnak Mátét is, aki hűen követte őt, befogadta a házába, és nagy vendégséget szervezett az érdeklődőknek, korábbi barátainak, a farizeusoknak, Jézusnak és tanítványainak. Ennél az asztaltársaságnál informális beszélgetés alakult ki, ahol a magukat igaznak tartó farizeusok kérdőre vonták Jézust, miért vállal asztalközösséget az általuk megvetett bűnösökkel? Jézus belelát a kérdést feltevők szívébe, gonoszkodásukba, és nyíltan a bűnösök mellé áll, akiknek lelki gyógyulásra van szükségük. Itt látjuk meg igazán Jézus irgalmasságát, Aki nem veti el azokat, akikről az emberek már lemondtak. Igen, a féltő szeretet beszél belőle, de ugyanakkor elítéli a bűnt, a bűnöst pedig oltalmába veszi. Neki nem az tetszik, aki hamis áldozatot mutat be, színből imádkozik, hangzatos szavakat használ, a Biblia ismeretére hivatkozik, és közben nem hajol le a nyomorulthoz, hanem hagyja elveszni. Jézus megítél, és ugyanakkor fel is emel. Máté ezt észreveszi Jézusban, és szavára elhagyja régi életmódját, mindenét otthagyja a vámszedő asztalon. Követi a Mestert. Aki magát igaznak tartja, azzal Jézus nem tud mit kezdeni, csak akkor, ha magát megalázza és hátat fordít korábbi életmódjának.
Aki úgy áll az ítélőszék elé, hogy a védelmet maga látja el, mentegeti magát, ártatlanságát hangoztatja és ezért felmentést vár, annak érdekében a nagy ügyvéd nem szólhat semmit.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Te jól ismersz és megvizsgálsz engem. Adj egyetlen Uram irgalmas, könyörületes szívet nekem.
Ámen
