TT
„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” /Máté 7,3/
A társas kapcsolatban nagyon fontos az egymásra figyelés. Ez sok esetben azzal jár, hogy hamar észrevesszük a másik hibáit. Önmagában ez nem baj, de amikor már annyira felnagyítva látjuk, hogy a magunkét észre sem vesszük, akkor kezdődik az egyenlőtlen méricskélés. Akkor nincs megállás, előkerülnek a korábbi sérelmek, és jön a szóáradat. Ilyenkor kell féket tenni a nyelvünkre, és arra gondolni, hogy mi mi mindent követtünk el, esetleg pont azzal az emberrel szemben, akit pellengére állítottunk. Ilyenkor kell igeszerűen viselkednünk, azaz, sokkal inkább féltő szeretettel vegyük körül azt, aki hibázott. Jézus is azt mondta az ítéletet végrehajtani készülő sokaságnak, hogy az vesse rá (a bűnös asszonyra) az első követ, aki nem vétkes közülük. Itt nem a bűn elpalástolásáról van szó, hanem az építő szándékú intésről. Mennyivel másabb lenne a világ, ha a Jézustól származó viselkedési módot tennénk magunkévá, és tartózkodnánk az önbíráskodástól, a lelketlen ítélkezéstől.
Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy annyi szeretettel vagy irányomban. Bocsásd meg Uram, hogy könnyen észreveszem mások gyengeségeit. Olykor felnagyítom lelkemben, miközben életemben legalább annyi bűn és gyarlóság van, mint másokéban. Taníts olyan szeretettel viseltetnem embertársaim iránt, amilyent Tetőled kapok naponta.
Ámen
