TT
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek.” /Zsid 13,7/
Kinek fogadjuk el a tanítását? Annak, aki megbízható forrásból szerzi ismereteit. Lelki vezetőink szolgálatainak maga a Szentírás az alapja, amit mi is zsinórmértéknek tekintünk. Sokan kötik megtérésüket valamelyik igehirdetőhöz, akinek a bizonyságtétele ragadta meg, mert éppen az aktuális kérdésükre adott választ. A személyek az életünkben változnak, eltűnnek, de amit tanítottak, az maradandó lesz. Jézus Krisztusról tettek bizonyságot, Aki „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (8. vers) Éppen ezért kell azokben a vezetőkben bízni, akik tiszta szívvel, minden hátsó megfontolás nélkül, szavaikkal és tetteikkel hírdették az igazság igéjét, mert Istentől rendeltettek ők, akik vigyáznak lelkünkre. Nekik viszont számot kell adniuk minden szavukért, cselekedetükért. Ha ezt örömmel teszik, nekünk is örömmel kell fogadnunk. Ha kényszerből teszik, az nem válik a javukra. Nekünk viszont imában kell hordozni őket, hogy meg ne fáradjanak, mint megannyian közülük, hanem hittel, bizalommal hirdessék az igét, a növekedést, az építkezést, pedig bízzák Istenre. Így válik teljessé és örömtelivé a szolgálatuk.
Lehetsz Júdás vagy a tanítványok között az első; de te megváltói méltóságra áhítozol, ez a te leckéd, a te nagy leckéd, mert a választás korlátozott: Júdás vagy első a tanítványok között. Árulás vagy szolgálat. (Jókai Anna)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy üzeneteidet rábízod embereidre. Kérlek, adj odaszánt, alázatos, valóban csak Reád figyelő és a Te üzenetedet hirdető szolgákat minél több gyülekezet élére, hiszen a növekedést mindig Te adod.
Ámen
