TT
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket. (Józs 24,19)
Egy arab mese beszél egy tevéről, amelyik egy sátorhoz érve, bedugta az orrát, és mivel semmi ellenállásra nem talált, bedugta hát az orrát a sátorlap alatt. Amikor továbbra sem talált ellenállásra, már első lábával is belépett, és így lassan bement. Most már rászólt a beduin, hogy ez a sátor két lakónak igen szűk. „Úgy - mondta a teve – jó lesz tehát, ha azon igyekszel, hogy elhagyd a sátrat.” A bűn, a tevéhez hasonlóan, nem sétál egyenesen be az ember életének a sátrába; ha ezt megkísérelné, azonnal visszautasítanánk. A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az életünkbe, míg úrrá lesz felette. A beduinnak nem volt szándékában, hogy átengedje a tevének a sátrat, de az állat végül is elérte ezt. Űzzük el rögtön a tevét, amikor az orrát bedugja a sátorlap alatt, mert később sokkal nehezebb lesz vele megküzdeni.
A bűnnek olyan kicsi a feje, hogy mindenüvé bejut, mint a víz.
Uram, Krisztus Jézus!
A bűn elleni küzdelemben csak Veled győzhetek, már az elején, nemet kell rá mondanom. Adj Uram ehhez erőt.
Ámen
