TT
Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghez vitt.” (5Mózes 11,7)
A családokban megvan a hagyománya a régi történetek felelevenítésének. Ilyenkor együtt idézzük fel a régmúltnak az emlékezésre méltó történéseit, vagy a fiatalabb korosztályba tartozó gyermekek számára is igyekszünk érdekessé tenni ezeket az emlékeket. Nosztalgikusan szép színezetet kapnak ezek az egykor volt, talán nem is megtörténtek. Mózes visszaemlékezése is ilyen személyes, érzelmekkel gazdag. Az Egyiptomból való kiszabadulásról, a pusztában való évtizedek küzdelmes voltáról. Hogy mitől különleges a visszaemlékezése? Attól, hogy nem hagyja ki a történetekből az Úr személyét. Nem csak sztorizgat, de hitvallásként minden esemény, minden emlék, minden múltbeli történet Isten nevével kezdődik, hozzá kötődik. Milyen más, mennyivel gazdagabb így emlékezni, bizonyságtételként.
Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy nekem is rengeteg emlékem lehet eddigi utamról. Kérlek, használj engem is országod építésében, miként az öreg Mózesnek is adtál szolgálatot, hogy emlékezzen és emlékeztessen, hogy átadja kegyelmednek megtapasztalásait. Lelked által kérlek, mélyítsd el bennem igéd üzenetét, hogy tudjak emlékezni, hogy szeretteim életét is kegyelmedhez vihessem.
Ámen
