TT
„Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsolt 84,13)
Örvendező szív, boldog élet. Misztikus, rejtélyes szavak, de mit jelentenek? Belső békességet, nyugalmat. A körülmények ellenére való boldog érzetről példa Moldova György 40 prédikátor című könyvéből: „Édes jó Atyám... A Te utaid nem olyanok, mint az emberek útjai, Te olyan dolgokkal is munkálod üdvösségünket, melyeket szegény értelmünk nem egyeztethet össze a boldogságunkkal. De jobb, ha itt szenvedek, mint a jövő életben, mit törülnél le az égben a szemeimről, ha itt a földön könnyeket nem hullatnék?” Boldogság az Isten közelében lenni, legyen az bármily fájdalom, veszteség, ami eszközként közelebb visz. Zsoltárversünk a boldogságot a bizalommal köti össze. Ha valaki felé bizalmunk van, akkor annak keressük a közelségét. „Sóvárgás a templom után”. Boldog, akinek bizalma a Seregek Urában van, és ez a bizalom hajtja, vezeti lelkét az Úr hajlékai felé, mert ott csendességet, megbékélést nyerhet. Mindenki keresi, kutatja, hajszolja a boldogságot, de kevesen mondják magukat boldognak. Miért? Mert téves utakon keresnek. Mindenhez közelednek, csak az Úrhoz nem. Miért tartunk minden mást boldogítóbbnak, mint a Seregek Urának közelségét, hajlékainak áldott csendjét? Adjunk hálát, ha biztos szívvel elmondhatjuk magunkról: Jó irányba tartok, ott vagyok az Úr közelében, áldásainak, javainak közelében. Kísérjen ma örömtől ragyogó arc, mert az Ige szerinti boldog ember vagyok. Márpedig más tükör vagy más mérce ne érdekeljen bennünket.
A boldogság legnagyobb titka: semmit sem akarni, és mégis mindent akarni, amit Isten akar. És csupán azért, mert Isten akarja
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy tanítasz más mérték alapján látni életem történéseit, mint amit a világi gondolkodás diktálna. Köszönöm Uram, hogy tanítasz elfogadásra és elengedésre, és minden mögött a Te közelséged éltet engem.
Ámen
