TT
„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)
A Szentírás egészét tekintve Isten szava olyan gazdag biztatást hoz elénk, hogy ha kellő nyitottsággal és értelemmel közelítünk hozzá, egy egész életre elegendő biztatást nyerhetünk belőle. Amikor szembe kell néznünk egy betegség megrengető erejével, vagy amikor a halál közelében járunk, jönnek a biztató szavak: Ne félj, csak higgy! Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Az Úr, mint a szívek és vesék vizsgálója, ismerve kicsinyhitűségünket újra meg újra biztat: Bízzatok, ne féljetek! Értelem, és nyitottság kell azonban, hogy meghalljuk egyáltalán a biztató szót. Az az ember, aki mindig "gránitszilárdan" biztos önmagában, saját igazában, sikereiben, múltjában, jövőjében, egészségben, fiatalságának múlhatatlan voltában, annak ritkán van szüksége biztatásra. Az ilyen ember, csak ha életviharok, terhek súlya alatt megroppan, akkor képes meghallani a hangot: Bízzatok! Jézus szava mögött azonban nagyon is látható módon ott áll a Mester: Bízzatok, én vagyok. Ennél nagyobb biztatás nem is kell. Ne féljünk meghallani a Megváltó szavát.
A látható dolgok hitvallása így hangzik: Hiszek magamban! A hitben járás bizonyossága így szól: Hiszek Istenben! (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy ma élő tanítványodként erőtlen, kicsinyhitű lelkemet is biztatod. Köszönöm Uram, hogy minden nap életre kel bennem egy-egy Igédnek biztatása.
Ámen
