TT
Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. (Jel 19,9)
Brassai Sámuelről, a XIX. századi híres erdélyi polihisztorról érdekes anekdota maradt fenn. Már öreglegény volt, amikor barátai unszolására rászánta magát, hogy megházasodjék. Mikor aztán a menyegzőre kitűzött napon díszbe öltözött barátai megjelentek a lakásán, nem találták otthon. Jó időbe telt, amikor a Szamos partján ráakadtak, tanulmányaiba mélyedve. Sürgető kérésükre, hogy készüljön fel gyorsan a menyegzőre, ezt felelte: „Barátaim, nem tudnátok ezt a dolgot nélkülem is elintézni?” Mintha ilyenformán gondolkozna ez a mi, mai keresztyénségünk is, a Bárány menyegzőjére való felkészülésről. Mi vajon készen állunk a Bárány menyegzőjére, vagy nélkülünk lesz megtartva a menyegző?
Utolsó szavát intézi Isten mindnyájunkhoz a Fiú által. Több mondanivalója nincs. És ahogy mi a Fiút fogadjuk, attól függ az egész jövőnk. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy hivatalos vagyok a Bárány menyegzőjére és felkészítesz minden nap arra is engem. Köszönöm, hogy a Tiéd lehetek teljes valómmal.
Ámen
