TT
És a te búsulásod miatt megromlunk! (Zsolt 90,7b)
Az, hogy Isten a mi Atyánk, azt is jelenti, hogy mi az Ő gyermekei vagyunk. Gyermekeként sokszor megszomorítjuk Atyánkat. Akkor értjük ezt meg igazán, amikor a saját gyerekünk okoz nekünk szomorúságot, és miatta kell búsulnunk. Amikkel a gyerekünk szomorít meg, ugyanazokkal szomorítjuk meg a mi mennyei Atyánkat. A gyerek meg tudja szomorítani a szülőt az engedetlenségével, és ahogy a gyerek engedetlen, úgy vagyunk mi engedetlenek Istennek, amivel a mennyei Atyát búsítjuk meg. Pedig az Úr semmi mást nem várt, nem vár tőlünk, mint engedelmességet. Kincseket nem vár tőlünk, nagy cselekedeteket, csodákat sem, de vár engedelmességet. Semmi mással úgy nem dicsérhetjünk az Atyát, mint engedelmességgel. Engedelmesség után áldás jön. Ne feledjük, aki engedelmeskedik, azé az örök élet.
A győzelmesek fognak Isten trónja előtt állni, nem pedig a legyőzöttek. (Trudel)
Uram, Mennyei Atyám!
Bocsásd meg Atyám, amikor bűneimmel megszomorítlak. Hozzád jövök bűnbánó, kegyelemért esedező lélekkel és bennem van az engedelmesség szándéka. Vezess Uram arra, hogy az egész életem dicsérhessen Téged.
Ámen
