TT
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! (Zsolt 90,3)
Mi, emberek lelket kaptunk portestünkbe. Ez a lélek akarja, hogy kapcsolatunk legyen az Úristennel, hogy a közelébe juthassunk. Az utasszállító repülőgép egy nagy gépezet, hatalmas szárnyakkal. Ha ebben a gépben nem lenne elég hajtóerő, sosem tudna felrepülni, mert a nagy géptest földre húzza. Így van ez velünk is, a testünk por voltánál fogva húz le a földre. De Isten adott ebbe a portestbe lelket, amely lélek indító, hajtó, felemelő erő. Ez által az erő által tudunk az Atya közelébe jutni. Szentlélek nélkül a testünk kiüresedett. Büszkélkedhetünk vele, felöltöztethetjük a legdivatosabb, legszebb ruhába, akaszthatunk rá ékszereket, büszkélkedhetünk az erejével, mégsem ér az egész test sokat, mert végül is csak egy marék sár. A testünk hajlandó minden rosszra, telve van kívánságokkal és gerjedelmekkel, de azért adott Isten lelket belé, hogy legyen az a zabla és irányító rajta. Jakab apostol mondja, hogy a lovak szájába zablát kell vetni, különben nem lennénk képesek megfékezni azt a hatalmas erőt, ami ebben az állatban van. Ilyen megfékező és irányító „eszköz” a mi testünkön a Szentlélek. A Szentlélek uralma alatt állunk-e, Ő vezet és irányít bennünket?
Maguk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy nemcsak testet adtál számomra, hanem lelket is, mely által közel lehetek Hozzád, kereshetlek, szolgálhatlak.
Ámen
