TT
Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4:7)
Nagyon gyakran nem értékeljük mindazt, amit kapunk az Istentől - például nekem a balesetem óta nagy ajándék, ha jól tudok aludni éjszaka, ha le tudok ülve hajolni, felhúzni a zoknit, fájdalom nélkül. Ezeket mind természetesnek, magától értetődőnek vesszük, amíg megvan. Igenis nagy dolog, ha megtanuljuk értékelni azt, amink van: azokat az embereket, akik körülvesznek. Értékeljük a szép napsütést, a jó ételt, egy tartalmas beszélgetést, a kinyíló virágot. Mind-mind Isten ajándéka. Olykor a szenvedés is...
Az igazi hálaadás többet gondol az adományozóra, mint az adományra, és az adományozóért értékeli az ajándékot.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm áldásaid sokaságát, mellyel meglátogatsz nap, mint nap. Bocsásd meg Uram, hogy sokszor teljesen természetesnek gondolom ezeket az életemben, és azt tartom, hogy ezek nekem mind járnak. Pedig nem így van. Az az igazság, hogy a szenvedésben is van áldás, csak olykor nagyon nehezen veszem észre. Kérlek, taníts figyelmes, hálás szívű gyermekednek lenni nehéz pillanataimban is.
Ámen
