TT
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt 90,12)
Sokan gondolják azt, hogy a bölcsességhez tanulás útján juthat az ember. Ez annyira nem így van, mint ahogy festőművésszé vagy költővé sem lesz tanulás által valaki. Iskolában meg lehet tanulni a festészet alapjait, módszereit, lehet tanulni verstant, de nem lehet költővé lenni csak akkor, ha valaki Istentől ajándékképen nyerte. Nem azt jelenti ez, hogy le kell becsülni az iskolai oktatást, mert a tanulásnak megvan a maga nagyon fontos szerepe. Honnan hát a bölcsesség? Bölcsességet senki más nem adhat, csak az, Akinek van. Igazi bölcsesség pedig Istenben van. Hogy Istenben milyen csodálatos bölcsesség van, mutatja az egész teremtett világ, a fűszáltól kezdve a hatalmas fáig, az amőbától a hatalmas bálnáig. Az élet törvényszerűsége, az égbolt, a tenger és minden, ami Isten bölcsességéről beszél: „Az Úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.” (Péld 3,19) A bölcsességhez pedig úgy juthatunk, ha kérjük. Hogy Isten gyermekeivé lettünk, annak félreismerhetetlen jele az, hogy merünk kérni, ahogy a gyermek is mer kérni a szüleitől. Miénk is ez az ígéret: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jak 1,5)
Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, mindennapi vezetésedet. Ugyan, Kitől kérnék bölcsességet, ha nem Tőled, Aki hatalmas és bölcs Isten vagy. Köszönöm, hogy kérésemet nem utasítod el és szemrehányás nélkül adsz a Tiedből.
Ámen
