TT
„…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” /ApCsel. 2:2-4/
Mondhatjuk azt is, hogy bizony a tanítványok ott, akkor pünkösd napján, szinte halottak voltak, tanácstalanok, sőt, gyávák. Ekkor jön a szélroham, amelyről azt olvassuk, hogy betöltötte az egész házat, de a benne lévőket is, hogy egy kicsit felrázza, élettel töltse meg őket. Az első pünkösdkor az Isten bele lehelte a Lelkét a világba és csak rajtunk áll, hogy élünk-e vele. Ha valaki légzési nehézséggel küzd, a friss levegőre visszük, legyezzük, hogy élet menjen belé. Szükség van a levegőre tehát, de nem csak testileg, hanem lelkileg is, mert a Lélek egyfajta levegője az emberi életnek. Szükségünk van Reá, hajt minket, ahogyan a testünket, úgy a lelkünket is hajtania kell valaminek és ez a Lélek. Az Isten adta Szentlélek: Ő az, aki mozdít előre, hajt, erősít.
A Szentlélek olyan változásokat fog véghezvinni az életedben, melyek messze felülmúlják minden képzeletedet, ám ezek nem történnek egyik napról a másikra.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram a Pünkösd Ünnepét. Fohászkodom Hozzád azért, hogy élő Lelked töltsön meg erővel engem is, szolgatársaimat, lelki testvéreimet és a gyülekezeteimet is.
Ámen
