TT
Tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (2Kor 5,6)
Bárhova megyünk, a testünket magunkkal kell vinnünk, a testéből nem bújhat ki senki. Nem ok nélkül kiált fel így Pál apostol: „Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Rm 7,24) Jól tudta, és jól érezte, hogy ez a test a halál teste. De maga Jézus maga is testet öltött fel magára. Az ige testté lett és lakozott miközöttünk. Viszont Jézus éppen arra tanít meg bennünket, és éppen arra mutat példát, hogy miként kell ebben a testben a léleknek uralkodni. Miképpen kell ebben a testben megdicsőíteni Istent. Pál apostol fel is sorolja a test cselekedeteit: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5,19-21) Ott, ahol a test uralkodik, ezek a bűnök egytől – egyig virágoznak és fejlődnek. A test "megöldöklésében" és keresztre adásában is követnünk kell Jézust. Különben a test megállít bennünket és megakadályoz abban, hogy Isten országának örökösei legyünk.
Isten gyermeke egy olyan fa, amelynek gyökerei a mennyben vannak, felülről veszi a táplálékot. Megmozdulhat a föld, de levelei nem hervadnak, és gyümölcse meg nem szűnik.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy a Tied vagyok. Segíts Egyetlen Uram, küzdenem a test cselekedeteivel szemben.
Ámen
