TT
„…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel,…” /ApCsel. 2:2-4/
Ha valaki nem lélegzik, akkor arra azt mondjuk, hogy halott, nem mutatja az élet jeleit. A légzés, maga a levegő, az oxigén: nem látjuk, de érezzük, szükségünk van rá az élethez, és mikor elkezd fogyni körülöttünk, vagy mi magunk nem bírjuk beszívni, milyen fájdalmas dolog. Továbbá csodálatos a levegő más szempontból is, hiszen hiába nem látjuk, tud mozogni, és mozgásba hozni dolgokat, ezt hívjuk szélnek, és ennek vannak erősebb változatai is. Van olyan, ami jól esik, főleg mikor jó meleg van, és megcsapja a friss szellő az arcunkat, de bizony tud süvíteni is, szinte hasogatni. Különös és csudálatos ez a természeti jelenség. Azt látjuk, hogy az első pünkösdkor is jelen van, ezt olvassuk: „…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat…” Szélroham, amely betöltötte a házat. Ez nem volt véletlen az Úrtól, ennek is jelentéstartalma van. Már a Szentírás elején azt látjuk, hogy Isten használja a levegőt, hiszen Ádám teremtésekor ezt mondja: „…az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” Lehelet, olyan ez, mint egy szél, amely betölt. Ebből láthatjuk, hogy ha Isten lehel, ha szelet ad, akkor életet akar adni, életre akar kelteni.
A saját erődből nem tud a jellemed olyan lenni, mint Jézusé. Újévi fogadalmak, akaraterő, de még a legjobb szándék se elég ehhez. Egyedül a Szentléleknek van ereje megtenni azokat a változásokat, amelyeket Isten akar az életünkben.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram az életemet, azt, hogy terved van velem. Kérlek, áldd meg pünkösdi ünnepünket, áraszd ránk Szentlelkedet.
Ámen
