TT
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10)
Igénk azt mondja: „A mi esztendeinknek…nagyobb részük nyomorúság és fáradság”. Nem szabad azt várnunk, hogy az életünk útja egyenes és sima legyen, mert az ember életútjául nem ezt szabta ki Isten. A legkevésbé szabott ki ilyen utat a hívő ember számára. Régen a gabonát kicsépelték, és azt, ami addig együtt volt a gabona szárán szétválogatták. Külön helyre került a szem, külön helyre került az ocsú, a szalma, a pelyva, a törek. Ha az emberek életének dolgait is így külön lehetne rakni, és az ember egy csoportba gyűjthetné a jó dolgokat, a kellemeseket, egy csoportba a kellemetleneket, külön-külön az örvendeteseket és a szomorúakat, bizonyos, hogy nagyobb rakás lenne a nyomorúság és a fáradtság, mint az öröm és a jólét. Miért van az, hogy az ember olyan gyakran érzi nehéznek vállait? Sokszor görnyedten jár az ember olyankor is, amikor látszólag semmi teher nincs rajta. Azért van ez, mert valami láthatatlan teher a gondoknak, a bajoknak, az élet küzdelmeinek, a szenvedésnek a terhe görnyeszti meg. Ha Jézus életét nézzük, akkor is azt látjuk, hogy szenvedésen, a keskeny úton, a Golgotán keresztül vezetett az útja a dicsőségbe. Nem jelenti azonban ez azt, hogy nekünk szomorúan kell végigjárnunk a földi életet. Ha rábízzuk magunkat Egyedüli Urunkra, akkor a nyomorúságos és fáradságos utat is boldogan járhatjuk.
Nyomorúságos állapotunknak nem a bűneink tömege és nagysága az oka, hanem az, hogy a bűn legyőzőjét nem akarjuk bűneink eltörlésére befogadni, hogy lakozást vegyen szívünkben. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy még a szenvedéseim is Hozzád vihetnek közel.
Ámen
