TT
Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit. (2Krón 33:9)
Minden tévelygésből az Úr tudja csak kihozni az el- vagy megtévedt embert. Ám van, hogy az ember csak akkor ért a szóból, ha a fejére koppintanak. Az asszír király és serege nyomorúságot hozott Manasséra és a népre is. Ezt olvassuk Manasséról:„Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és igen megalázta magát ősei Istene előtt. És miután imádkozott hozzá, megkönyörült rajta, meghallgatta könyörgését, és visszavitte országába, Jeruzsálembe. Így tudta meg Manassé, hogy az Úr az Isten.” A nyomorúság kiborulóvá, vagy leborulóvá tesz. Manassé megtanult leborulni. Közel került Istenhez, megalázta magát az Úr előtt, imádkozó ember lett. Az a Manassé, aki korábban azt tette, amit rossznak lát az Úr. De a bűn legnagyobb mélységeiből is van lehetőség megtérni. Isten felkínálja a kegyelmét, ezáltal a szenvedés, a nyomorúság is közel vihet az Úrhoz. Az életünk nyomorúsága lehet a bűnbánat és a megtérés útja is, ahogyan az Manassé király életében volt. Imádkozni kezdett az Úrhoz, aki meghallgatta fohászát és ezután jó, Istennek tetsző döntéseket tudott hozni az addig Istennek hátat fordító, az Úr előtt sok utálatosságot cselekvő uralkodó.
A bűnbánat annyit tesz: úgy sajnálom, amit tettem, hogy többé nem teszem.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy minden eltévelyedésemet megbocsátottad. Köszönöm, hogy a nyomorúságokon keresztül is keresel engem, hogy csak Néked éljek.
Ámen
