TT
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (Zsolt 90,10)
A 70–80 esztendő csak az emberi élet határa és nem a mi életünké. Nekünk nem ígérte Isten, hogy mennyi időt enged, ez a kor csak a felső határ, de hogy ezt a határt elérhetjük-e, az egyáltalán nem tőlünk függ. Az nem is lenne jó, ha tudnánk, hogy számunkra mennyi idő rendeltetett. Igen könnyen elbizakodottá vagy hanyaggá tenne bennünket. Könnyebben vennénk a megtérés dolgát, és könnyebben vennénk a kötelességeink teljesítését is. Mi lenne akkor, ha távoli életkorra tekinthetnék előre? Hányszor megtörtént már, hogy azt mondtuk, hogy ráérünk még megcsinálni, és körmünkre égett a dolog. Még szomorúbb, amikor például valakit meg kellett volna látogatni, mert beteg volt, és addig ment a halogatás, hogy az illető elhunyt. Akkor járunk el helyesen, ha minden dolgunkra, és minden ügyünkre úgy tekintünk, és úgy intézzük el, mintha arra több időnk már nem is lenne. Amikor például egy levélre azonnal válaszolunk, vagy amikor valamely dologban nem várjuk meg a határidőt, hanem azonnal megcsináljuk, akkor nem érhet bennünket megszégyenülés.
Az Úr Jézus megkötöz engem, hogy ne cselekedjem a bűnt, mert ha nem tenné, elkövetném.
Uram, Krisztus Jézus!
Azt szeretném, ha életem behatároltsága nem vezetne a felelőtlenség felé engem. Kérlek Uram, tégy felelősen gondolkodó és cselekvő gyermekeddé engem.
Ámen
