TT
„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” /Róma 8, 31/
Ha a Bibliáról, mint könyvről beszélünk, akkor ez az előttünk álló Ige egy ilyen lényegi mondat. Károli-fordítás szerint: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”. Egyházunk lényegét, történelmét, jövőjét összegzi, és alapjaiban véve meghatározza ez a mondat. Ha valakinek teljesen idegen terület a Bibliának a világa, de szövegéből csak néhány igét ismer konkrétan, akkor az egyik biztosan ez. Hitvallásként mondhatjuk, ha a gondviselés Istenének kezében tudjuk életünket. Nyugodt szívvel vallhatjuk: nincs, ami ellenünkre lehetne, nincs, ami ártalmával bánthatna. Azt senki nem ígérheti, és a Szentírás sem teszi, hogy földi utunkon ne kellene számos leselkedő veszéllyel szembenéznünk, vagy olykor ne érne utol bennünket ilyen-olyan baj. A hívő embernek is ugyanúgy meg kell járnia a sötét völgyeket, mint a napsugaras hegyeket. Ha azonban erre a biztos fundámentumra építjük életünket, akkor bátran vallhatjuk: a minden kegyelemnek Istene vezetni fog minden körülmények között.
Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy elhívtál, megigazítottál, megszenteltél. Kérlek, Egyetlen Uram, erősítsd hitemet, hogy a te szeretetedben soha ne inogjak meg.
Ámen.
