TT
„Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.” (Ap Csel 10,33)
Péter missziói parancsot teljesített, amikor belépett Kornéliusz házába. Nem volt személyválogató, nem kötötte már az ószövetségi törvény, mert Jézus Krisztus halála és feltámadása eltörölte a megkülönböztetéseket. „És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.” (42-43 vers). Péter előre nem készült erre a beszédre, de ami benne volt, a Szentlélektől indíttatva azt mondta el. Ezek után ismétlődött meg az a csoda, ami pünkösdkor történt: „.... hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.” (45.vers) Nekünk is készít ilyen találkozókat Istenünk, ha komolyan vesszük küldetésünket. Sokan vannak, akik magányosan imádkoznak és várják az isteni segítséget. Ha jelzést kapunk, hogy látogassunk meg valakit, ahogy Péter tette, és beszéljünk neki Jézus Krisztus megtartó kegyelméről, kihasználjuk ki a találkozás lehetőségét.
Érzem, velem van megtartó erőd, s a keskeny utamat velem járod. Sziklaváram vagy, biztos erőd, melynek szoros kapuját kitárod. (Kalamár László)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy szólsz hozzám. Kérlek, Egyetlen Uram, hogy értsem és továbbadhassam, amit rám bízol.
Ámen
