TT
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. (Rm 7,21)
Keresztyénként elengedhetetlen dolog, hogy belátóak legyünk, hogy őszintén és igazán meg tudjuk látni a saját cselekedeteinket, a saját életünket. Amíg nem jutunk a saját tettteink belátására, a saját bűnös voltunk meglátására, addig nem jutunk el a keresztyén élet útján semeddig. El kell jutnunk oda, hogy nem akarunk elveszni. Akik nem jutottak el addig, hogy a maguk bűneit és nyomorúságait belássák, azok elveszettek. Nézzünk magunkba: a belátás több, mint tudás. A belátásban már van megalázkodás és engedelmesség is. Nem világi hatalmasságok (vagy akik annak gondolják magukat, mert ez szimplán szervilitás) iránt, hanem csakis az Egyedüli Élő Isten felé. Benne van az a vágy, hogy az életünkben minden másként legyen. Adjon Isten nekünk ilyen belátást, hogy haladhassunk előre az üdvösségünk útján.
Akár bűntudatod van amiatt, amit elkövettél, akár fájdalom gyötör amiatt, amit veled tettek – engedd el! Ma lépj bele Isten kegyelmének folyójába, engedd, hogy átáradjon rajtad, és felszabadítson.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy tiszta látást adtál nekem. Add, hogy minden napon csak Néked tetszőek legyenek szavaim, cselekedeteim.
Ámen
