TT
„Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr.” (2Krónikák 14:1)
Igénk egyetlen mondat csupán, mégis több dolgot üzen nekünk. Ászá királyként sem önmegvalósításba kezdett. Manapság különösen elterjedt és kedvelt gondolat, hogy valósítsd meg önmagad. Sőt, vezetői szinten is sok a nárcisztikus, önmagát mindenek és mindenki fölé helyező pojáca. De mi vajon önmagunk, mások, vagy az Úr tetszését keressük-e? Pál apostol ezt a problémát nemes egyszerűséggel így fogalmazta meg egyik levelében: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Galata 1:10) Nos, az Igében szereplő Ászá király nem ismerhette Krisztust, hisz jócskán Krisztus születése előtt élt, de ismerte az élő Istent. Az Ő tetszését keresve élt és igyekezett uralkodni. Isten embere tehát soha nem önmegvalósít, hanem csak az Úr akaratát keresi és azt megvalósító, csak Neki tetsző életet él. Elmondhatjuk-e, hogy ránk is igaz ez a mondat: „Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr.” ?
Különbség van abban, hogy az Úr kezéből csak felüdülést fogadunk el, vagy pedig békét találunk Nála.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Veled járhatok. Tudom, hogy ez az egyetlen járható út, nem a harsány önhitteké. Add Egyetlen Uram, hogy csak Neked éljek őszinte és odaszánt szívvel.
Ámen
