TT
„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahová elsőként bement értünk Jézus…” (Zsid 6,19-20)
A reménység csak akkor tud megtartani bennünket, ha pontosan meg tudjuk fogalmazni, miben is reménykedünk. Nem minden reménységre igaz, hogy nem szégyenít meg, és nem minden reménység lesz lelkünknek biztos és erős horgonya. Ha azt reméljük, hogy az elkövetkező időkben Isten minden terhet levesz rólunk, akkor ez a reménység bizony meg fog szégyeníteni. Ha az a reménységünk, hogy minden vitás helyzetedben nekünk lesz igazság szolgáltatva, akkor ez a reménység is hiábavaló. Viszont, ha azt reméljük, hogy az Úr szava minden élethelyzetben meg fog találni bennünket, hogy a legnagyobb mélységben sem hagy magunkra, akkor ebbéli reménységünk betöltetik. Az Úr Szentlelkének ereje láthatatlanul munkálkodik majd a körülöttünk élők lelkében, használva a mi szolgálatainkat és imádságainkat is.
A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy az általam táplált remények még ha balgák is időnként, meghallgatásra találnak Nálad. Kérlek Uram, vágyaim legyenek szavadból táplálkozók, hogy tekintetemet és reménységem irányát magad felé fordítsd.
Ámen.
