TT
„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahová elsőként bement értünk Jézus…” (Zsid 6,19-20)
Sokféle kutatás történik világszerte, hogy emberek miért lesznek kábítószerfüggőkké, miért használ pszichiátriai gyógyszert a problémákra, miért nyúlnak az emberek az alkoholhoz. Ezen kutatások eredményei egyetlen pontban találkoznak: ez a reménytelenség. A legtöbb ember pszichés gondjait, lelki zavarait, kétségbeesett lépéseit ez az érzés motiválja. Magánéleti vagy anyagi okokból, hitelcsapda vagy munkanélküliség okán, vagy sorozatos kudarcok megtapasztalása miatt, de a reménytelenség érzete az, ami a leginkább a szakadék szélére képes sodorni embereket, ahonnan küzdelmes a visszaút. A remény hal meg utoljára – köznapi mondásunknak nagy igazságtartalma van. Valóban, amíg a remény nem hagyja el az embert, addig küzd. Ha azonban a célt szem elől veszíti, akkor valóban jön az italos üveg, a gyógyszer vagy még az is lehet: a kötél. Szólásmondásunk csak általánosságban beszél reményről, és valóban sok mindenben lehet reménykedni. Léteznek hazug remények is, egyenesen a Sátán kezéből megtévesztő eszközként, hogy célt és irányt veszítve sodorjon el bennünket. Mennyi hamis illúzióval, hangzatos ideával, politikai humbuggal van tele életünk, melyek hazug módon csak lopják a hitünket, és végül megszégyenítenek. A biztos és erős horgonyként megtartó reménység viszont Isten örök dicsőségéhez köt bennünket. Oda, ahová értünk elsőként ment be Krisztus Jézus Urunk. Ő odarögzítette életünket a mennyei hajlékba, és napról napra egyre közelebb vezet bennünket.
Az őszinte kétség mindig Jézusnál keresi a megoldást. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram vezetésedet. Kérlek tölts el olyan bölcsességgel, hogy különbséget tudjak tenni a hazug illúziók és az életet jelentő reménység között.
Ámen.
