TT
„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya...” (Zsid 6,19)
Egy új esztendőnek a kezdete mindannyiunkat új és erős reményekkel tölt el. A szilveszter éjszakáján szokásos hangos örömködések alapja, fő oka is ez, hogy elhisszük, el akarjuk hinni, hogy csak azért, mert a naptár új kezdetet mutat, újból remélhetünk, mert az új lap új lehetőségeket ad. Reméljük, hogy jó – jobb lesz, boldogabb... Reméljük, hogy a már meglévő gondjainkra találunk megoldást, hogy újabb gondok nem érnek utol bennünket. Reméljük, hogy terveinkhez lesz elég erőnk, egészségünk. Még a legszkeptikusabb embert is eltölti az év elején valami misztikus reménység: a munkanélküli reméli, hogy állást talál, a mélyszegénységben élő, hogy valósan is eltűnik a jelenlévő szegénység, nem csak politikai kommunikáció szintjén. Akit becsaptak, megloptak az elmúlt évben, az csak remélni tudja, hogy az új évben, talán egy új kezdettel végre igazságot szolgáltatnak neki. De ha ez a remény biztos és erős horgony, mely rendíthetetlenül odarögzít a Megváltóhoz, akkor életünk ladikját az előttünk álló esztendőben is biztosan vezetheti a biztonságot adó rév felé. Akár mindannyiunk valósága lehet szép dicséretünk sorai: „Hullámok ha rémítenek, Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!”.
A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, a rám váró ismeretlent. Hittel szeretnék erős és biztos horgonyként kapaszkodni ígéreteidbe. Köszönöm, hogy jelenléted megőriz az új kihívások, próbatételek idején, és év évet követően közel vezet mennyországod hajléka felé.
Ámen
Kegyelemteljes, Krisztusnak engedelmes, mindenben az Úr akaratát kereső és megvalósító új esztendőt kívánok mindenkinek!
