TT
.jpg)
Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsolt 94,19)
Nagy akadálya az előrehaladásunknak a köd. Minél sűrűbb a köd, annál nehezebb előre jutni benne. Ilyenkor könnyen történik baleset is. A keresztyén életútunkon ilyen köd az aggodalmaskodás és a kételkedés. Bár Jézus világosan figyelmeztetett bennünket arra, hogy semmi felől ne aggodalmaskodjunk, mégis előfordul, hogy elővesznek bennünket az aggodalmak. Van úgy, hogy a nehéz megélhetés kelti fel ezeket az aggodalmakat, máskor a betegség, vagy az emberek hitetlensége, a nehézségek és a küzdelmek, olykor a jövő kilátástalansága az, ami ránehezedik az emberre. Ilyenkor aztán megsűrűsödik a köd, megerősödnek az aggodalmak. Krisztus Jézus nem azt kérdi, hogy a ruha miatt, az eledel, vagy az egészség, az állás, vagy az üdvösség felől aggodalmaskodunk, hanem azt mondja: Ne aggodalmaskodjunk.
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Istenem, hogy Te mindig velem vagy. Aggódom ahelyett, hogy Reád tekintve csak Benned bíznék. Kérlek Egyetlen Uram, hinni taníts, bízni Tebenned mindenkoron.
Ámen
