TT
„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,23)
Sajnos egyre többen vannak, akik éppen karácsonykor érzik magukat nagyon elhagyatottnak, mert valamilyen okból krízishelyzetbe jutott az életük. Ami addig bizalommal töltötte el őket, hirtelen válságba fordult, egyszer csak vége lett mindannak, ami valamikor szép reményekkel indult. Még az ünnepre készülés heteiben is lázasan gondolkodnak, hogy válságba jutott életükre valamilyen megoldást találjanak. Ki is gondolnak egymás után többféle válságkezelő megoldást, de újra és újra rádöbbennek, hogy hiába minden önjavító kísérlet. A lélek nem nyugszik, a fájdalom nem enyhül, a mélység sötétsége nem oszlik el szívükben és életükben. Éppen nekik szól Karácsony örömhíre: „Velünk az Isten!” Éppen nekik jelent biztatást az ünnep üzenete: ezek a nehéz órák arra szolgálnak, hogy Isten beleszólhasson az életünkbe. Ezek a nem kívánt napok, ezek a nemszeretem időszakok, ezek a sötét órák a legalkalmasabbak arra, hogy Isten személyesen nekünk szóló szavát meghalljuk, szívünkbe fogadjuk, és Karácsony evangéliumának életfordító hatalmát megtapasztaljuk.
Krisztust nem lehet megmagyarázni. Vele találkozni kell, szóba állni Vele és átélni Őt.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy mindig velem vagy. Boldoggá tesz jelenléted, különösen ilyen Karácsonyon.
Ámen