TT
“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” (Mt 28:19-20)
Küldetésünknek tekintjük-e a lelkek megnyerését? Megragadjuk-e a kínálkozó alkalmat, hogy tanúságot tegyünk hitünkről? Életünknek összhangban kell állnia a szavainkkal. “Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen” (1Krón 16:11). Isten Igéjére állva higgyük, hogy Ő nagy dolgokat kész megtenni értünk. Az Úr nélkül földhözragadt, szűk látókörű, a mennyei értékekre érzéketlen emberek maradunk életünk végéig. Vele másképpen kezdünk gondolkodni a múltunkról, megváltozik jelenünk, a jövőnk pedig kinyílik az örök életre. Az ő jelenléte formál át mindannyiunkat igazi emberré, olyanná, amilyennek Isten megálmodott bennünket. Önző és kemény szívünk helyett irgalommal és kegyelemmel teljes érző szívet ajándékoz nekünk, ami már képes Istennel együtt és érte dobogni. Gondolkodásunkban, beszédünkben és tetteinkben egyre kivehetőbb lesz Megváltónk mennyei képe.
Jellemünket nem a külső körülmények alakítják, hanem imádkozó életünk.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a Veled való kapcsolatom szoros lehet. Köszönöm a Tetőled kapott küldetésemet is, hiszen Rólad tesz bizonyságot.
Ámen
