TT
“…kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem…, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához.” (Fil 3:8-10)
Készek vagyunk-e áldozatot hozni? Teljesen át kell adnunk magunkat Istennek. Nem lehet semmi, ami értékesebb az Ő szereteténél. Készek vagyunk-e megbocsátani? “Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.” (Kol 3:13-15) Igyekeznünk kell megoldani a konfliktusokat, amilyen gyorsan csak lehet, a neheztelést ne őrizgessük magunkban.
Nagy kegyelem kell ahhoz, hogy testvéreink bűneivel saját lelkünk kára nélkül tudjunk foglalkozni. Csak az tegye, aki a mások bűnei látásakor a saját bűneire gondol.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy szereteted bűnbocsátó, melyben rendszeresen részesítesz engem. Szeretném megbocsátani az ellenem elkövetett vétkeket, akkor is, ha időnként egyáltalán nem könnyű. Kérlek Uram, mindig Te uralkodj indulataimon.
Ámen
