TT
„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:13-14)
Széles út, keskeny út. Találó hasonlata, példája ez Jézusnak. De miről beszél itt valóságban az Úr? Arról, hogy csak két út van ezen a világon, az egyik a kárhozatra, a másik az örök életre visz. De vajon mi be tudjuk azonosítani, hogy melyik úton járunk? Mert az egyiken egészen biztosan ott vagyunk, az egyiket járjuk napról napra. De melyiket? Az határozza meg a válaszunkat, ha arra a kérdésre felelünk, de nagyon őszintén, hogy ki a vezetőnk? Ki után megyünk? A keskeny úton járó ember azt mondja erre a kérdésre, hogy én Jézus után megyek. Ha nem ez a válaszunk, akkor bizony a széles úton járunk. Követheti valaki a legnemesebbnek tűnő eszméket, követhet emberi nagyságokat (vagy olyanokat, akik elhitetik magukról, hogy azok), vagy mehet a saját feje ("józan paraszti ész") után, egyiknek sem lesz jó vége. Ebben az esetben a kárhozat felé tart és a kárhozatban lesz osztályrésze. Ha valaki azt mondja egy-egy cselekedetére: „mindenki ezt csinálja, ezért csinálom ezt én is”, az is a széles úton jár. Ha valaki azt gondolja, hogy „a cél szentesíti az eszközt minden esetben”, az is a széles úton jár. A széles úton elfér a tisztességes, a tisztességesnek tűnő és a tisztességtelen is. A keskeny úton csak a tisztességnek van helye.
A hamis út gyakran sikeres és eredményes. Egy ideig...
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram, hogy a keskeny út vándora lehetek. Te hívtál oda engem ama széles útról. Köszönöm ezt Neked, és kérlek vezess ezen az úton mindennap.
Ámen