TT
Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. (Ézs 57:15)
Az alázatról Isten ezt mondja: “Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét” (Ézs 57:15). Ha vétkeztünk, készek vagyunk-e gyorsan elismerni, és igazat adni Istennek? Igazat tudunk-e adni másoknak, ha tévedtünk? Tudunk-e örülni mások sikerének akkor is, ha közben a saját eredményeinket észre sem veszik? Magyarul: többre tartunk-e másokat magunknál (vö. Róm 12:10)?
Az engedelmességről pedig ezt mondja Istenünk: “Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” (Zsid 13:17) (Itt természetesen a jó vezetőről, nem az istentelen, zsarnoki, magát vezetőnek tartóról van szó!) Állhatatosan engedelmesek vagyunk-e Istennek mindabban, amit mond nekünk? Megköszönjük-e mindazt, amit az Úristen "befektet" életünkbe?
A hamis alázatosság visszataszító, a valódi alázatosság vonzó.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyedüli Uram, hogy az alázatban és az engedelmességben is Te vagy a példaképem. Köszönöm, hogy noha sok tanulnivalóm van ezeken a területeken, Te mégis türelmes vagy hozzám.
Ámen
