TT
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől. (2Kor 3,18)
Henry Belfrage skót lelkipásztorról jegyezték fel ezt a történetet. Alig egy évi nagyon boldog házasság után meghalt a felesége. Nem maradt róla kép, de ő mindenképp szeretett volna egyet. A festéshez nem értett, mégis elhatározta, hogy megfesti felesége képét. Beszerezte a szükséges dolgokat, és két hétre bezárkózott szobájába, csak ételt adtak be neki. Nyugodtan dolgozhatott, nem zavarta senki. Mikor végre előkerült megfogyva, kezében hozta az elköltözött képét, mely oly tökéletes volt hasonlatosságban, hogy művész nem készített még ennél különbet...
Mi is kiábrázolhatjuk életünkben Krisztus Jézus képét. Ha szeretjük Őt, szolgálatunk, munkánk, tetteink nem lesznek hiábavalóak.
Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre, legméltóbbra és legtökéletesebbre, Akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy Hozzád tartozhatom. Szeretném, ha úgy szolgálnék, hogy ebben Téged láthatnának meg embertársaim.
Ámen
