TT
„Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. (Lk 1,5-13)
Isten csöndben dolgozik, szeret. Megtörténhet, hogy nem szól hozzánk egy ideje. Közben azonban bennünket figyel, szeret, alakítja életünket. Tervezi mindazt, amit rajtunk keresztül nyújt a világnak. Nem hiába toldja meg napjainkat éppen annyival, amennyi idő alatt teljessé válik az, amiért, amire életet adott. Önmagunk, és mások üdvösségének érdekében, tökéletesen véghezvitt céljainak érdekében. Hosszú ideig eltűri, elnézi, hogy miért is nem azt csináljuk, ami igazzá és feddhetetlenné tesz Őelőtte. Aztán beleszól a földi életbe, éppen úgy, mint az előrehaladott korú Zakariással és Erzsébettel tette. Erről szól ez a mai, adventi Ige. Arról, hogy az Úr jön, és ha Ő útnak indul, ha belekezd valamibe, akkor azt véghez is viszi. Adventus Domini azt jelenti: ahogyan egyszer, váratlanul megjelent a világban, úgy érkezik meg bármelyik pillanatban a szívünkbe. Eljön majd akkor is, másodszor, amikor testben láthatjuk. Úgy, mint az Őt hallgató, Vele együtt étkező hajdani tanítványok. Azt a napot azonban kár jósolgatni, mindegy mikor jön. A lényeg az, hogy a szívünkben és a fejünkben minél gyakrabban megjelenjen és mi készen álljunk.
„A tanítványok személyiségének a fénytörésén át érkezik el hozzánk minden tanúságtétel Jézusról.” (Farkas József)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Egyetlen Uram csendes munkádat bennem és a világban. Kérlek, áldj meg és vezess az idei Adventben is.
Ámen