TT
Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. (Mk 4,37)
Van olyan út is, amely lefelé és felfelé is halad. Aki Jézust követi, az rákerül erre az útra. Természetünkből fakad, hogy nem tudunk állandóan felfelé haladni, hanem olykor sötét mélységbe, a hullámvölgy aljára kerülünk. Itt az a fontos, hogy meg ne álljunk, el ne csüggedjünk, miként elaludtak a tanítványok a Gecsemáné kertjében. Őket Jézus szeretete és türelme keltette fel, különben ott vesztek volna el nyomorúságukban. Hullámos volt az útja mindegyik embernek, aki a hit útján elindult. Mózesnek, Ézsaiásnak, Péternek, Tamásnak is hullámzott az útvonala. Jó azonban látni és megbizonyosodni afelől, hogy a hullámvölgyek mélységéből, a mélypontokról kisegít a kegyelem, ha az Úrhoz tudunk kiáltani. Pétert még az elnyelő hullámokból is ki tudta emelni a kegyelem ereje. Nekünk az a dolgunk, hogy megmaradjunk Istenben, hogy legyünk hűségesek Őhozzá. Mert az az Isten, aki képes magasra emelni, képes ott is tartani.
A hit nem a megérkezettség állapota, a kegyelem nem a tétlenség útlevele, a kereszténység pedig nem a lelki önzés csendes gyönyörködése az Isten szerelmében.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm kegyelmed erejét Uram. Kérlek, tarts meg teljes életutam során.
Ámen
