TT
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! (Jer 17,5)
A hívő ember gyakran érkezik keresztutakhoz. Ilyenkor azon kell gondolkodnia, merre folytassa útját. Az egyik ilyen út az önmegváltás útja. Amikor az ember azt gondolja, hogy a maga erejéből is meg tud javulni, meg tud változni: „Mindent lehet, csak akarni kell.” Az ilyen ember aztán nekifog az önakarat nevelésének. Nekifog a jellemképzésnek, önfegyelmezésnek, önmérséklésnek. Megpróbál rossz szokásairól, szenvedélyéről leszokni, egyszóval a maga erejéből és akaratából elérni azt, amit Isten ingyenkegyelméből kínált fel. Pedig Pál apostol szavaival: „Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” (Rm 7,19) „Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”(Rm 7,25) Ilyen hát az emberekben való bizakodás útja. Bár ezer tapasztalat azt mutatja, hogy nem lehet emberekben bízni, de mégis megpróbálja. Emberi érdek, emberi (vélt) hatalmasságok, emberi eszmék, frázisok töltik be, és azoktól vár győzelmet, boldogságot, pénzt, hatalmat, amíg aztán rájön, hogy ez is csak egy tévút.
Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy minden napon velem vagy. Te mutasd nekem a helyes irányt Egyetlen Uram, ha útkereszteződéshez ér életem.
Ámen
