TT
Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet! (Zsolt 146,3)
Vigyáznunk kell, hogy zsákutcába ne jussunk, ahonnét aztán nincs tovább. Ilyen zsákutca az, amibe Anániás és Safira jutott, akiket megcsalt az ördög és rávett a hazugságra. Így jutott zsákutcába a gazdag ifjú, aki nem tudott engedelmeskedni, hanem a maga módja szerint akart Krisztust követő lenni. De így jár mindenki, aki a maga útján, és a maga gondolatai szerint akar keresztyén lenni, és nem fogadja el azt az utat, amelyet Jézus járt meg előttünk. Vannak, akik a széles úton készítenek maguknak privát utat, azt gondolván, hogy így is el lehet képzelni a keskeny utat. Közben pedig erkölcstelen és nem becsületes életet élnek, és azt hiszik, hogy ez az élet üdvösségre vezet. Később derül csak ki, hogy megcsalták magukat, mert az az út, amin járnak, csak maguk csinálta út a széles út közepén. Ez az ösvény csak a hazudozásba, a cinikus összekacsintáson keresztül az önzésbe, a gyűlölségbe, és nem az üdvösségre visz. Vigyázzunk, nehogy ezeket a tévelygőket kövessük!
Istenhez való ragaszkodásunknak oly erősnek kell lennie, hogy ne legyünk kénytelenek emberek vigasztalását keresni.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy vezetsz engem. Kérlek, Egyetlen Uram, mutass utat, bátoríts, hogy el ne tévelyedjem.
Ámen
