TT
Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. (Jn 1,37)
Az elindulás az a döntő pillanat, amikor valaki ténylegesen rálép a krisztusi útra. „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.” (Jn 10,9) Átlépjük az ajtó küszöbét, hogy belépjünk egy csodálatos világba, amelynek ajtaja Jézus. Ha aztán ebbe a világba beléptünk, akkor következik az, amit Jézus mondott: „És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.” (Jn 10,4) Mennyire felejthetetlen, amikor valaki egy nagy és szép útra indul. Ilyen felejthetetlen az is, amikor valaki átlép a szoros kapun és ráteszi lábát a keskeny útra, hogy azon elinduljon. Az örökévalóságba.
Kétezer év, és a láng nem alszik, tűzzel ég a világban. A lelkek várnak, éhesen vágynak, felébredni még egyszer.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Hozzád tartozhatok Uram, és Te vagy az út, melyen járok. Köszönöm, hogy általad biztos a megérkezés is.
Ámen
