TT
„Ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr.” /Ézs 56,3/
A kegyelem Istene mindenkihez szól, így az idegenek is részesülhetnek benne „...akik csatlakoznak az Úrhoz, és őt szolgálják, akik szeretik az Úr nevét, és az ő szolgái lesznek...” /6. vers/. Nekünk nincs jogunk megítélni az ő hitüket, sokkal inkább missziói lelkülettel fogadjuk be őket. Ehhez a befogadáshoz azonban igazi értelem, bölcsesség kell. Az Isten igéjéhez őszintén igazodókat nem utasíthatjuk el. Olyan idegenekről van szó, akik az Úrhoz ragaszkodnak. Csak őket tudja megáldani Isten. Hiszen mi is idegenek voltunk egykor Isten számára, amíg meg nem hallottuk az Ő hívó szavát. Sőt Jézus egyenesen hívogatja magához a megfáradtakat, a meggyötörteket, akik korábban nem találtak megnyugvást. A számunkra idegen azért vándorol, mert üldözik, mert nem érzi jól magát az eredeti helyén. Ezeket a kereső embereket nekünk be kell fogadni, mert lehet, hogy éppen bennünket akar felhasználni Isten nyugalmuk megtalálásában.
Isten velünk is képes csodát művelni hátralevő életünkben, hiszen egyik jellemzője, hogy tiszta lapot és új esélyt ad az embernek.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy engem is magadhoz fogadtál, hívsz és vársz szüntelen. Jövök is fáradtan, bűnbe esve, mert csak Tebenned van nyugalmam.
Ámen
