TT
„Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14)
Vajon a mi lelkünkben mennyire élénken él ennek a mennyei Jeruzsálemnek váradalma? Áthatja egy kicsit imáinkat ennek az örök dicsőségnek reménye? Vagy csak e földi otthonunk ügyes-bajos dolgai, örömei és bosszúságai munkálnak szívünkben? Tényleg azt hisszük, hogy csak magunkra számíthatunk, és magunk erejéből érünk el bármit is? Mit keresünk, és mire vágyunk? Az idősek szokták mondani, hogy én már semmit. A mulandókat markoljuk-e görcsös akarással, vagy az örök eljövendőket vágyjuk?
A halál nem megsemmisülés, hanem csak életforma-változás, nem vég, hanem más alakú élet. (Kapi Béla)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Szentlelked nemcsak az apostolok és a hit hőseinek lépteit vezette a keskeny úton. Engem is vezérelsz eljövendő célom felé, az örök dicsőség honába. Segíts Egyetlen Uram, hogy bűneim visszahúzó terhét lerakva reménykedve léphessek be a mennyeknek ajtaján.
Ámen.
