TT

„És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam…” (Jel 21,2)

Ha végigpörgetjük magunkban eddigi életünket, azt láthatjuk, hogy hányféle otthont, hajlékot véltünk öröknek, amelyek aztán mégiscsak átmenetinek bizonyultak.  Gyermekként például a szülői ház, aztán a családi fészek, majd ugyanezen hajlék nagyobbra-kisebbre cserélése. Mert ezek az otthonok elhagyhatóak, a múlt részeként tovább lehet rajtuk lépni, mert a holnap mindig hoz valami újat. Nem csak házat-otthont kellett már elengednünk, de megtapasztaltuk a mulandó elengedését egy-egy ravatalnál megállva, szerettünk életét visszaadva Teremtőjének. A múlandóhoz való ragaszkodás helyett inkább adjunk Istennek lehetőséget arra is, hogy a jövendőre nézve naponként adjon új reménységet szívünkbe. Készen kell lennünk Isten kezéből valami új folytatásra, a jelenben görcsösen markolt értékeink elengedésére, és valami sokkal teljesebb elfogadására.  Hiszen a mindenható Isten gondviselése nem csupán földi életünk szűk keretei között vezérel. Ő betekintést enged a mennyei Jeruzsálem ránk váró szépségébe. „Hát merítsünk erőt A menny felé sietni Nem állva megpihenni A boldog cél előtt…”  

Aki Pál apostollal mondhatja: “Szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni”, az tanújelét adja annak, hogy a földi dolgoktól megszabadult, megérett a menny számára. (Spurgeon)

Uram, Krisztus Jézus!

Köszönöm, hogy Szentlelked naponként új reménységgel tölti el az én szívemet is. Köszönöm hogy a Te általad elkészített úton járva majdan az örök hajlékomban el nem múló békesség lesz az örökségem. 

Ámen

Készíts ingyenes honlapot Webnode