TT
„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:19-20)
Egy kicsit érdemes azon elgondolkodnunk, hogy vajon miért erőtlenek manapság a keresztyén közösségek? Azért, mert erőtlen a bizonyságtételük, ha van egyáltalán. Erőtlen bizonyságtétel mögött erőtlen hit van, ami erőtlen egyéneket mutat. Ennek pedig egyenes következménye, hogy erőtlen egy ilyen tagokból álló gyülekezet is. Közös feladatunk a hitünkről, Krisztus Jézus Urunkról bizonyságot tenni. Ez nemcsak a lelkész feladata, hanem mindnyájunké, akik Hozzá tartozunk. Egy gyülekezet életének milyensége nem csak a lelkészen múlik, sokkal inkább a közösségen, azon, hogy együtt, hogyan tudjuk felmutatni az Úrhoz tartozásunkat. Ha komolyan vesszük a hitünket, akkor valljuk meg szavainkkal és tetteinkkel egyaránt, hogy Jézus követői vagyunk. Azért, hogy akik még nem tartoznak az Úrhoz, ők is a megváltást elfogadó, a Megváltó Jézus Krisztusban bűnbocsánatot és üdvösséget kapó emberek legyenek.
Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni. (Kálvin János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Hozzád tartozhatom. Kérlek, hogy adj őszinte önvizsgálatot és imádkozó, bizonyságtévő lelkületet a mindennapjaimban.
Ámen
