TT
Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. (ApCsel 4:13-14)
Kinek, mikor és hol tehetünk bizonyságot a hitünkről? Erre az a legegyszerűbb válasz, hogy bárkinek, bármikor és bárhol. Hiszen nem lehet kisebb célunk, mint az, amit Józsué elmondott: Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. Aztán természetesen mindenki más felé is küldetésünk van. A barátaink, a szomszédaink, a munkatársaink, az ismerőseink felé is. Örömmondó békekövetek lehetünk, akik ismerik és hirdetik a Szabadító Jézus közénk jövetelének számtalan áldását. Mai Igénk üzenete az felénk, hogy Jézusról bizonyságot tenni nem csak azok tudnak, akiknek teológiai diploma van a zsebükben. A bizonyságtétel nem iskolai végzettség kérdése, hanem az Úrral való kapcsolatunk mutatója. Csak azt tudjuk megosztani másokkal, ami bennünk van, ami nincs bennünk, azt nem tudjuk átadni senkinek.
Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm Uram, hogy bennem élsz, és ezt meg is oszthatom másokkal.
Ámen
