TT
„Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,29-31)
Elindulni Jézus felé, kilépni a biztosnak tűnőből a bizonytalanba. Nem könnyű ezt megtenni. Biztosan végighaladni az úton, amelyen elindultunk, legyőzni az elbizonytalanodást, a kétségeket. De Urunk, Jézus ezekben a nehéz helyzetekben is megerősíti hitünket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek”. Péter fogékony a hitre: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Míg Jézusra néz, addig hisz, addig a vízen jár, de amikor a viharra tekint, meginog a hite, mert emberi tudással lehetetlen, hogy ő a vízen járjon. Krisztushoz kiált, és Ő megfogja kezét: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mai világunkban is, akárhányszor levesszük tekintetünket Jézusról, elmerülünk. Krisztus mindig kész megfogni kezünket, de csak akkor, ha hajlandóak vagyunk azt feléje nyújtani.
A hit bizalom és engedelmesség.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy szabadon járhatok bárhol, ha Reád nézek. Kérlek Uram, növeld hitemet naponként, hogy ne süllyedjek el az élet megpóbáltatásaiban.
Ámen