TT
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21-22)
Megbocsátani többféleképpen lehet. Nagyvonalúan, gőgösen, fenntartással, de kényszeredetten, vagy mohón is. Nem így kell megbocsátani. A bűnöst - vagy vélt bűnöst - nemhogy kiemelné a nyomorúságából, hanem még mélyebbre taszítja. Aki a "megbocsátásnak" csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, de attól is, hogy bocsánatot kérjen. A megbocsátásnak a krisztusi módja elsősorban lelkület kérdése. A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel, mely gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, mely az erősebbtől való félelemből nem vesz tudomást egy igazságtalanságról. A megbocsátás nem abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tartjuk a súlyos hibát, vagy, hogy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem aszerint cselekszünk, amit Pál apostol mond: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21).
Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek. (Victor János)
Uram, Krisztus Jézus!
Mennyi hamisság van életemben. Csak megbocsátásnak tűnő valami, de igazán nem az. Segíts Egyetlen Uram helyesen, általad mutatott módon megbocsátanom az ellenem vétőknek és őszintén bocsánatot kérni azoktól, akiket én megbántok.
Ámen
