TT
„Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19,9)
Mindnyájan kaptunk már meghívót egy esküvőre. Vannak, akik valóban fontosnak tartják az ünnepet és készülnek rá (ünnepi ruha, ajándékvásárlás). Mások kifogásokat keresnek és gyártanak, miért nem tudnak elmenni: „Nincs egy normális ruhám.” „Fárasztó hetem volt, pihenni szeretnék.” Jézus is meghívott bennünket a menyegzős házba (Isten országába), de mi is gyakran találunk kifogásokat: „Nem jókor van az istentisztelet.” „Ez a 21. század, ma már más időket élünk.” A házigazda szemszögéből nézve az eseményeket, tudnunk kell, hogy az esküvőt és a lakodalmat mindenképpen megtartják: akár elmennek rá a vendégek, akár nem. Isten is így tesz. Az Ő országa is nyitva a meghívottak előtt és számít a megjelenésükre. A zsidó nép nem akart részt venni a lakomán, ezért Isten meghívott minden más népet és nemzetet. Személyre szóló meghívója van minden embernek pusztán azzal, hogy Krisztus emberi alakban közénk jött, megszületett. A keresztségben ezért a szülők, keresztszülők elfogadják a gyermekek helyett a meghívást és ígéretet tesznek, hogy segítik őket abban, hogy ezt betartsák. Az örök életre kaptuk a meghívást, jól gondoljuk meg hát, hogy mit veszíthetünk azzal, ha visszautasítjuk a lehetőséget.
Örülök, hogy ezek a lapok olyannak mutatnak meg, amilyen vagyok — lármás, teli saját tökéletlenségeim és szenvedélyeim zenebonájával, a bűneim okozta mély, nyílt sebekkel. De akármilyen csupa-rom is a házam, Te [Istenem] ott élsz benne. (Thomas Merton)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm meghívásodat a Te országodba. Kérlek, bocsásd meg, ha olykor a kifogásokkal jövök Eléd.
Ámen
