TT
„Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és felkerestetek.” (Mt 25, 35-36)
Azt gondolhatnánk, hogy ezek a feltételek már idejétmúltak, pedig nagyon is aktuálisak. Felgyorsult világunkban elrohanunk egymás mellett, nem vesszük észre a rászorulókat. Vannak ma is testi, lelki szegények, szükséget szenvedők körülöttünk. Tudunk irgalmas kézzel minden előítélet nélkül adni? Sokan titkolják szegénységüket, mert szégyellik. Nem panaszkodnak, ha betegek, vagy problémáik vannak, mert nem akarnak „gondot okozni” szeretteiknek. Kik az "idegenek", akiket be kell fogadnunk? Idegen nem csak egy külföldi lehet, hanem egy új családtag, új osztálytárs, új kolléga, az utcán szembejövő járókelő, a reggeli csúcsforgalomban körülöttünk autózók is. Befogadjuk, elfogadjuk-e őket? Szakítunk időt arra, hogy ismerőst kórházban vagy otthonában meglátogassunk, meghallgassunk vagy érdeklődjünk hogyléte felől? Mind több a rászoruló embertársunk. Segítsük szóval, tettel a bajba jutottakat, lássuk meg rászoruló embertársunkban Jézust.
“A szeretet nem áll meg, hogy számolgasson, megéri-e. A szeretet nem áll meg annál a pontnál, amelyiknél még mértéktartóan adhat. Az isteni, mindent átható szeretet mindent odaad, amivel csak rendelkezik, és soha nem számolja az árat. A számolgatás nem lehet része semmiféle szeretetnek sem.” (Barclay)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy követőd lehetek. Szeretném a szenvedőben, a rászorulóban meglátni azt, hogy rajtam keresztül is munkálkodni akarsz. Nyisd meg a szemeimet mások felé mindenkoron.
Ámen
