TT
„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5,1)
Életünk legelső szakaszában még minden befolyás nélkül szemléljük a világot. Rácsodálkozunk a körülöttünk lévő tárgyakra, tájakra, emberekre. Később, ahogy telnek-múlnak az évek, sokféle tanítással találkozunk. Figyelmeztetnek bennünket, mit szabad szeretni, nézni, hallani, csinálni, és mit nem szabad. Ki kell alakítani magunkban egy biztos pontot, ahonnan kiindulunk, és ahova mindig visszatérhetünk, ha eltévednénk. Ez a pont a hívő ember számára Jézus Krisztus. Ha Őt elfogadjuk, és Ő válik a mi „kősziklánkká”, már nagy baj nem érhet bennünket. Így a szeretet fényében újra szabadon szemlélhetjük a világot, rácsodálkozhatunk a körülöttünk lévő emberekre, történésekre. Már nem kell állandóan ismételgetve kimondani érzéseinket, megerősítésre várva, hogy helyesen gondolkodunk-e, hiszen jó úton járunk.
Az én szabadságom a Te szelíd uralmadban van.
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy Te minden nap velem vagy. Segíts Egyedüli Uram, hogy életem minden területén Téged helyezzelek a központba. Segíts nekem, hogy ne aggódjak a holnapért. Ehelyett segíts nekem jobban bízni Benned.
Ámen
