TT
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel. 9, 1-2)
Igénk Sauljáról elmondható, hogy aktívan szolgálta Istent. Nemcsak névleg volt zsidó farizeus, hanem hite és meggyőződése szerint élt és cselekedett. Amikor István bizonyságot tett arról, hogy Jézus Isten fia, a megígért Messiás, akkor nekitámadtak, kiűzték a városon kívülre és megkövezték őt, míg a levetett ruháikat Saul lába elé tették le. Ennek a zsidók hitéből fakadó cselekménynek egyik élharcosa lett Saul. Tehát hitét aktívan és odaszántan élte meg. Nem passzív és rejtőzködő volt, hanem nagyon is aktív szolgája az Úrnak. De mennyire aktív és odaszánt egy mai református? Miből látszik az aktivitásunk és az odaszántságunk? Szívesen vállalunk magunkra szolgálatot a gyülekezetben, vállalunk bizonyos dolgokat hitből, odaszántságból, az Úrért, vagy csak másokra mutogatunk?
A keresztény ne legyen falu a völgyben, hanem hegyen épített város. (Spurgeon)
Uram, Krisztus Jézus!
Bocsásd meg, amikor csak fél szívvel, vagy még úgy sem szolgállak. Méltatlanul cselekszem ilyenkor. Igazán, őszintén, hitből szeretnélek szolgálni.
Ámen
