TT
„Ezután kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket.” (Lk 18,15)
Ebben az evangéliumi történetben a szülők azért vitték a kisgyermekeket Jézushoz, hogy áldást kérjenek gyermekeik életére. Fontos-e ma, a betáblázott életünkben, hogy beiktassuk annak is alkalmát, hogy áldásért az Istenhez vigyük gyermekeinket? A Mesternél nem olyan tudást fog kapni, ami majd a kiber térben egykor jól jöhet. De tanulhat Tőle a feltétel nélküli szeretetről; a hetvenszer hétszer is megbocsátani tudó szeretetről; a hűségben való megállásról; a szülők tiszteletéről; az élet szentségéről; az engedelmesség jutalmáról. Hogy a mobil-telefon kijelzőjéről tanuljon meg felpillantani, a segítségre szorulót, az elesettet lássa meg. Lássa az égnek magasságát, lássa meg az élete felett uralkodó teremtő és megváltó Istent. Igazából erre van szüksége, nem csak arra, ami kézzel fogható, a gyakorlati életben használható, ami pénzkeresetre tanít.
Az imádság erejében rejlik a gyermeknevelés művészete. (Trudel)
Uram, Krisztus Jézus!
Köszönöm, hogy gyermekeket adtál. Bocsásd meg, ha viselkedésemmel megbotránkoztattam őket. Add Uram, hogy példa lehessek a szemükben az emberszeretetre.
Ámen.
